A kiadók által sokszor visszautasított regény csak 1992-ben, Beckett halála után jelent meg. Az angol író első regénye sűrűn átszőtt önéletrajzi elemekkel, maga a főhős Belaqua is nagyon hasonlít Becketthez.
Ahogy Csűrös Miklós említi a regényről írt cikkében, a narrátor hangvétele "kétségbeesve humorizáló", "a szatíra és a paródia szemüvegén át nézi a világot, semmilyen célpontot nem kímél, de legszívesebben önmaga hasonmására lövöldöz".
A regény nem csak Belacqua viszontagságainak leírása, hanem ahogy Romhányi Török Gábor, a mű fordítója fogalmaz, a becketti életmű hevenyészett szótára, "amelyben az egész életműre érvényesen kereshetők vissza Beckett irodalmi gondolkodásának állomásai". Nem kiérlelt irodalmi remekművel, hanem Beckett életének drámájával találjuk szemben magunkat ezeken az oldalakon.
Az író pályájának fontos korszaka volt a Párizsban eltöltött évek - itt ismerkedett meg Joyce-szal, és a francia főváros volt a helyszíne azon szerelmi élményének is, amely végül a Meglehetősen jó nőkről álmodom című regény megírására ihlette. A posztumusz mű igen egyedülálló munka - Beckett a Finnegan's Wake-hez hasonló, nyelvek felett álló szövegépítkezéstől a balzaci hagyományig a legkülönfélébb regisztereket szólaltatja meg a regényben
A különleges, formateremtő - központozás nélküli - szöveg igazi csemege az olvasónak!